Szezonális depresszió
LEHANGOL A TÉL. A SZEZONÁLIS DEPRESSZIÓ.
A szezonális depresszió az alapbetegség egy olyan fajtája, amely az évnek mindig a meghatározott részében jelentkezik.
Egy embert élete során számtalan intenzív érzelmi hatás ér. A hangsúly azonban nem magán az érzületen, hanem annak megélésén van, azon, hogy a személy az adott eseményt pozitívnak vagy negatívnak ítéli-e meg. Ez pedig problémákat és nehézséget okozhat azoknak, akik hajlamosak a depresszió kialakulására.
Maga a depresszió a kedélybetegségek egyik fajtája. Tulajdonképpen olyan problémától van szó, amelynek során egy páciensnél érzelmi zavarok és komoly hangulati nyomottság jelentkezik hosszabb távon. A depresszió kialakulásának okai közé számos faktor sorolható, például veszteséggel kapcsolatos események, introvertált – befelé forduló – személyiség vagy éppen érzelmi feszültséget okozó tevékenység is.
A szezonálisan jelentkező depresszió a legtöbb esetben ez az ősz végétől, tél elejétől a tavaszig tartó időszak – természetesen létezik a betegségnek nyári formája is –. Kialakulásának hátterében a rövidülő nappalok és hosszabb éjszakák, vagyis a téli fényhiány állhat. Ilyenkor kevesebbet tartózkodnak az emberek a szabadban, kevesebbet mozognak, ez pedig hatással van a szervezetre, hiszen befolyásolja a hormonháztartást.
A téli depresszió tünetei közé sorolható a folyamatosan tartó szomorúság. A kimerültség mellé levertség és reménytelenség is társul. Az ebben a betegségben szenvedők általában kevesebbet mozognak, nincs kedvük kimozdulni és társaságba menni. A páciens elveszíti érdeklődését a korábban élvezetesnek tartott és kedvelt elfoglaltságok iránt. Sok esetben erőteljesen megnő az alvásigény, illetve aluszékonyság is jelentkezhet. Mindehhez fáradékonyság is társul, a személy energiátlan lesz. Az örömképesség nagymértékben csökken, akárcsak a koncentráció- és figyelem – ami a teljesítmény romlásához vezethet. Az énképben is változások állhatnak be: önbizalom- és önértékelés csökkenés, értéktelenség érzése. Akár öngyilkossági gondolatok, vagy kísérletek is előfordulhatnak.
Általában megváltoznak az étkezési szokások: folyamatos éhségérzet jelentkezik, illetve heves sóvárgás tapasztalható az édességek iránt. Ez sajnos súlygyarapodással és emésztőrendszeri problémákkal járhat. De előfordulhat az ellentettje is: a beteg elutasítja az étkezést és lesoványodik.
Fontos még megemlíteni, hogy a depresszióban gyakran megjelennek testi tünetek is: fájdalmak, diszkomfort érzetek jellemzően a has, fej, gerinc, végtagok tájékán. Illetve bármilyen testi betegség mellett megjelenhetnek a depresszió tünetek.
Mi állhat a hátterében?
A szezonális depresszió hátterében több tényező is állhat. Bár egyénenként változó a betegség jelentkezése és lefolyása, genetikai adottságok és az életkor befolyásoló tényező, először általában 15-30éves kor között jelentkezik, de lehet később is, illetve beszélhetünk gyermekkori depresszióról is, aminek azonban más a megjelenési formája. Ezekhez társul még a szervezet aktuális fizikai és kémiai állapota is. Sőt, a lakóhely, mint bármilyen más környezeti tényező, is hatással lehet a probléma kialakulására.
A depressziós betegségek sajnos kezelés nélkül komoly következményekkel járhatnak. Hosszú távon csökken a teljesítőképesség, szociálisan elszigeteltté válhat a beteg, függőség alakulhat ki valamilyen káros anyag iránt, illetve súlyos esetben akár öngyilkosság is előfordulhat. Bár kezdeti stádiumban maga a páciens is képes javítani a problémákon – például több időt tölt a szabadban, rendszeresen mozog vagy eljár társaságba –, minél több idő telik el a kezelés megkezdéséig, annál nehezebb orvosolni a depresszió jeleit. Aki hajlamos a betegség kialakulására, az könnyen megelőzheti a tünetek kialakulását, amennyiben idejében fordul szakemberhez.
Mikor ajánlott szakemberhez fordulni?
A depressziós személy ritkán indul magától szakemberhez, épp a betegség jellegéből adódóan: motiváltság és érdeklődés hiánya, energiátlanság, értéktelenség érzés. Ezért a környezetében élőknek fontos szerep jut abban, hogy felhívják a figyelmét megváltozott viselkedésére, biztosítsák afelől, hogy fontos számukra és bátorítsák segítség kérésére. Minél előbb, annál jobb. Ha a depressziós időszak pár hétnél hosszabb ideig tart, illetve többször előfordulva vissza-visszatér a személy életében, akkor mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni. Ha ez elmarad, akkor a személy túlságosan elmerül a depressziójában, elmélyülnek tünetei és egyre nehezebb lesz rajta segíteni.
A gyógyszeres kezelés lehetőségéről.
A szerotonin egy neurotranszmitter, amely a gyomor-bélrendszerben és a központi idegrendszerben termelődik. Többek között részt vesz a hangulat, szexuális aktivitás, az alvás-ébrenlét és az étvágy szabályozásában. Így nem véletlen, hogy a depressziós tünetekben ezek a problémák együtt szoktak jelentkezni. Depresszióban kimutatták a központi szerotonin aktivitás csökkenését. A pszichiátriai gyógyszerek általában erre a problémára keresnek megoldást.
A gyógyszeres kezelés megítélése minden esetben pszichiáter szakorvos dolga! Sokszor előfordul, hogy megpróbálják valamelyik családtag gyógyszereit bevenni, mondván: neki is hasonló problémái vannak. Nagyon fontos, hogy a gyógyszerek kiválasztása és adagolásának beállítása szakember feladata, akárcsak annak megítélése, hogy mennyi ideig kell szedni és hogyan lehet abbahagyni. Mérlegelni kell, hogy mennyire súlyos a személy állapota, igényel-e már gyógyszeres támogatást vagy sem és ha igen, akkor mindig arra kell törekedni, hogy pszichoterápiás segítséggel együttműködve, ha csak lehet, a gyógyszerelés csak átmeneti legyen.
A szervezet melatonin szintje és a depresszió.
A melatonin egy természetes hormon, mely a tobozmirigyben termelődik és egészségünk fenntartásában jelentős szerepet játszik. Segít szabályozni az alvás és ébrenlét ciklusait, mégpedig úgy, hogy nagyon bölcsen rugalmasan alkalmazkodik a szemünk által érzékelt fény mennyiségéhez, ezáltal az adott évszakhoz is. A modern, civilizált élet egyik nagy hátránya, hogy figyelmen kívül hagyjuk az évszakok, a természetes környezetünk hatásait. Télen le kellene lassulnunk, esténként hamarabb elcsendesednünk és jobban befelé figyelnünk. A fény mennyiségének csökkenésére (ősszel és télen) úgy reagál a szervezetünk, hogy több melatonint termel és ez szerepet játszik a depressziós tünetek kialakulásában. Nem véletlen, hogy a déli tájak embereinél, ahol több a napfényes órák száma egész évben – kevesebb depresszió fordul elő. Sokat segíthetünk ezen a problémán, ha következetes napirendet tartunk, rendszeres testmozgást végzünk és egészségesen étkezünk.
A fényterápia hatása.
A fényterápiák hatása a hangulatra, a depressziós tünetekre éppen az előbb említett melatonin termeléssel függ össze. Ha az őszi-téli időszakban valahogyan pótoljuk a hiányzó fényt, csökken a melatonin termelés, javul a hangulati-érzelmi-egészségi állapotunk. Nem mindegy azonban, milyen fényt használunk. Mivel a legtöbben nem tehetjük meg, hogy mint a költöző madarak, átmenetileg Délre, napsütötte tájra költözünk, ezért ezt máshogy kell pótolnunk. Fontos, hogy még télen is minél többet legyünk a szabadban, különösen, ha süt a nap – mert ez a legjobb fényforrás. A mesterséges világító, fehér és neon fények nem szolgálják szervezetünk egészségét. A fényterápiák során speciális fényforrásokat használnak, melyek közel állnak a természetes fényhez.
Az öröklés szerepe
Igen, a depresszióra való hajlamnak vannak családból hozott genetikai gyökerei, illetve beszélhetünk ún. „pszichogenetikus” átörökítésről, ami azt jelenti, hogy elődeink mintáit, mint modelleket követjük: úgy reagálunk az élet kihívásaira, ahogyan ők. És ha ebben depressziós minták voltak, akkor tudattalanul is követhetjük őket. Ezek felismerésével és átdolgozásával, akár szakember segítségével, új és hatékonyabb mintákat alakíthatunk ki a nehézségekkel való megküzdésre.
Pszichoterápia és depresszió.
A pszichoterápia során a személy egy terapeuta segítségével (pszichológus vagy pszichiáter) feltárja a depresszió okait, gyökereit és feloldhatja azokat. Gondolati sémáit, érzelmi reakciót segít felismerni és szükség esetén átdolgozni, majd új gondolati és érzelmi reakciók kiépítését teszi lehetővé. Segít feloldani az értéktelenség-érzést és új célok és értékek kialakításával megjelenhet a személyben az addig hiányzó motiváció a cselekvésre. Már önmagában a bizalommal teli, segítő, őszinte terapeuta-kliens kapcsolat is gyógyító hatású. De ehhez általában rendszeres és hosszútávú elköteleződés szükséges. A terapeuta és a szakorvos kooperációja együtt még jobb eredményeket hozhat.
Meg lehet előzni a betegség kialakulását?
Mint minden megbetegedés megelőzésében, így a depresszió esetén is, összetett, egészségvédő magatartásra van szükség. Érdemes ismerni a családtörténeti előzményeket és ha tudjuk, hogy örökölhettünk ilyen hajlamot, akkor fokozottabban kell odafigyelnünk a megelőzésre. Az „egész-ség” a test-lélek-szellem harmóniáját jelenti. Minden megbetegedésben ennek a harmóniának a megbomlásáról beszélhetünk. Testi szinten oda kell figyelnünk az egészséges étkezésre, a rendszeres és intenzív testmozgásra, a napi ritmusban az aktivitás és pihenés fázisaira. Sokat segíthet a fényre való odafigyelés, a masszázs, szaunázás is. lelki szinten a bennünk végbemenő konfliktusokra kell figyelnünk, hogy azokat ne reagáljuk túl és ne tartsanak hosszú ideig, illetve az önismertre kell törekedni, a tudatos életvezetésre és a harmonikus társas kapcsolatokra. Szellemi szinten fontos, hogy mindig ébren tartsuk érdeklődésünket a számunkra fontos témák, értékek iránt. Nagyon pozitív hatása van az önmagáért végzett, hobby jellegű aktivitásnak: zene, rajzolás-festés, bármilyen kreatív alkotás és nem utolsó sorban: ne feledjünk el olykor játszani sem: nem csak munkával él az ember!