Isten hozott!
Ez az oldal azoknak szól, akik saját útjukat keresik a világban. Talán már rájöttek, talán csak sejtik, hogy végül minden út és tapasztalás az életünkben valójában befelé vezet, önmagunkba.
Talán csak nézelődtél a neten, talán problémáidra keresel megoldást, bizonyára nem véletlen, hogy ide kattintottál. (Bocsánat a tegezésért, általános megszólításként alkalmazom, remélem, senkit nem zavar.)
Pszichológusként azoknak kínálok segítséget, akik elakadtak az életükben és megoldást, válaszokat keresnek a miértekre.
Kérlek olvasd el oldalaimat, s ha úgy érzed, meg tudsz bízni bennem, tetszik, amit olvastál, akkor bátran kérj tőlem időpontot személyes találkozásra.
Egy beszélgetés még nem kötelez semmire, az első beszélgetés végén beszéljük meg a továbbiakat.
A pszichoterápiás kapcsolat lényege a KAPCSOLAT, ezért nagyon fontos, hogy a segítséget kérő személy meg tudjon bízni a segítőben, oda tudja neki nyújtani a kezét, hogy segítsen végigmenni az úton. Ez a mi szerepünk. És nagyon fontos, hogy olyan személyt válassz, akivel érzed ezt a bizalmat. Ez a kapcsolat sokszor mélyebb, mint a hétköznapi kapcsolataink, a pszichológusnak olyan dolgokat mondunk el, amit talán soha, senkinek. Ezért a pszichológust teljes titoktartás kötelezi.
Ha úgy érzed, nem én vagyok az, akinek odanyújtanád a kezed, az nem baj. Állj tovább és feltétlenül olyan személyt keress, akivel ezt meg tudod tenni. Még akár segítek is ebben.
De ha csak a félelem és a kétely tart vissza attól, hogy segítséget kérj tőlem, akkor ne habozz: gyere el egy személyes beszélgetésre! A félelem nem jó tanácsadó. Egyszer szembe kell nézned a sötét árnyakkal! Mindenkinek vannak "sötét árnyai". Még nekem is.
Biztatásképpen álljanak itt Wass Albert szavai:
A szívpalota titkai
Minden szívnek van egy csodakertje,
a kert közepében van egy palota,
s minden palotában egy fekete szoba.
A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten. egyedül.
Néha a palota zsivajába,
s a tavaszodba belehegedül.
Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe mintha ezer kés hasítana:
zokog, zokog a csontvázembered.)
Idegen szemektől kacagással véded,
jaj, csak meg ne lássák: drágább, mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
neki nincs! neki nincs!
Pedig:
minden szívnek van egy csodakertje,
s minden csodakertben van egy palota.
S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
minden palotában egy fekete szoba.