Mesék hatása a gyermekekre
MESÉK A GYERMEKEK ÉLETÉBEN
A mesék a lelki történések mélyére repítik a gyermekeket. A mesék a szimbólumok, az archetipikus minták világában mozognak. Másfajta szinten szólítják meg az embert, nem a tudatára, hanem a lelkére hatnak. A mesékben benne van a lélek fejlődése, a történetek végére éretté válik a főszereplő. A mesékben általában nagyon jól kirajzolódik a nemenkénti fejlődés is: a lányok nővé és asszonnyá, a fiúk férfivá válásának útja. A történetekben dúló viszályok, küzdelmek az élet akadályait, kríziseit jelképezik, melyeken mindannyiunknak végig kell menni. A jó és a rossz harca, a féktelen indulatok, vad düh nagyon jól illik a gyermek lelkéhez: aki még nem tudja fékezni indulatait, minden azonnal kell neki és pillanatok alatt éppúgy el tudja önteni a vad düh, mint a szorongás vagy az öröm is. Akinek van gyermeke, az jól ismeri ezeket az érzelmi viharokat. A szülő egyik fontos feladata, hogy megtanítsa arra a gyermekét, hogyan lehet kezelni érzelmi állapotait. (Feltéve, hogy a szülő ezt saját magán is tudja alkalmazni!) A mesék ebben nagy segítséget jelentenek. Mivel a lélek nyelvén íródnak, nem kell azokat tudatosan megérteni, akkor is hatnak. A gyermeknek ismert világot: a saját belső világát tükrözik vissza, ezért a horrorisztikus vonások megszelídülnek, kezelhetővé válnak. A gyermekek ráadásul a mesét kettős tudattal hallgatják, tudják, hogy a mese az nem a valóság. Ha a gyermeknek olvassuk a mesét, akkor maga gyárthat hozzá belső képeket, a saját fantáziája és pillanatnyi fejlettsége alapján: ebben pedig a lélek örök bölcsessége segíti: annyit fog befogadni belőle, amennyit éppen elbír és amennyire éppen szüksége van. Sokkal jobb tehát, ha olvassuk a mesét, mintha filmen látja. A kívülről, készen kapott képekben már nem tud működni saját lelki cenzúrája, ráadásul képzelete sem fejlődik úgy. Ezért jobb az is, ha nem színesen illusztrált könyvet lapozgatunk, mint amilyenek a manapság lerövidített, megkurtított klasszikus történetek a felcicomázott modern könyvekben. Egy régi, ódon szagú könyv, mely még anyáé vagy apáé volt, sokkal több értéket hordoz magában, mint egy csilli-villi új, színes változat. A meseterápia, melyet felnőtteknél és gyermekeknél egyaránt használunk, épp az alapján „gyógyít”, hogy a mesék meghallgatása után azt a képet rajzoljuk le belőle, amelyik a legjobban megragadott bennünket, s abba vetítjük bele magunkat. Ezt bármelyik szülő maga is kipróbálhatja: leülnek, felolvasnak (egy nem illusztrált) mesét és aztán a gyermek kap egy üres lapot és megkérjük, rajzoljon le valamit a hallott meséből. Semmilyen módon ne adjunk tippet és ne segítsünk neki, a kész művet pedig ne véleményezzük, csak beszélgessünk róla. A rajz „minősége”, színvonala nem számít. Kisfiam, aki nem szeretett rajzolni, erre mindig kapható volt…
A legjobbak a népmesék, melyekben adott kultúrák ősi hiedelmei, hagyományai tükröződnek vissza, s nagyon fontos emberi értékeket közvetítenek. Érdemes más kultúrák meséivel is megismertetni gyermekeinket. Ezekben a mesékben nagyon fontosak a családi kapcsolatok, egymás tisztelete. A Grimm és Andersen meséktől sem kell félni, ezek is jól felépített mesék, melyekben szerepelnek az élet szimbólumai, a történeteknek mindig megvannak a megfelelő kezdő-, munka- és befejező fázisai.
A félelmekről: ha egy mese nagyon megrendíti, félelemmel tölti el a gyermeket, akkor érdemes elgondolkodni, esetleg utána nézni: miről is szólt valójában ez a mese – lelki szinten. És mi történik mostanában a kisgyermek életében. Akkor kelt nagy szorongást egy mese, ha éppen rárímel egy belső (vagy külső) konfliktusra, mely a gyermekben zajlik. Ha erre ráismerünk, tudunk is neki segíteni.
És végül: a mindennapi meseolvasás óriási mértékben segíti, fejleszti a szülő és gyermek kapcsolatát, érdemes minden este, szertartás szerűen olvasni, lefekvéskor. Ezerszer jobb, mint a TV, ami kifejezetten nem ajánlatos elalvásra, főleg nem a gyerek szobájába.
A mai rajzfilmek, mesék a TV-ben nem túl sok jóval kecsegtetnek a gyermeki lélek fejlődése szempontjából. Főleg a fiúknak szánt rajzfilmek vannak tele agresszióval, nagyon sok ingerhatás éri egyszerre a gyermek még alakulóban lévő idegrendszerét, nagy hanghatások, villódzó, gyorsan változó és sokszor ijesztő képek szinte követhetetlen sorozata (pl. Bakugán, Transformers).A történetekben ugyan megjelenik a jó/rossz harca, de ezek nincsenek szimbolikus történetekbe ágyazva. Főleg az esti órákban káros a gyermeknek ilyet nézni, mert este az agyat nem szabad erős ingerhatásokkal bombázni, a nyugodt alvás előfeltétele a lecsendesedés, megnyugvás. Ezt az olvasott mese egyáltalán nem zavarja, a nézett annál inkább, akár rémálmok előidézője is lehet. Sokszor tapasztalom, hogy az alvásproblémák az esti rajzfilmek kiiktatásával megszűnnek. Megjegyzem, felnőtteknek sem lenne szabad TV-re elaludni… Ugyanakkor az is fontos, hogy a rajzfilmek nézésének teljes eltiltása sem jó, mivel a gyermek barátai általában nézik ezeket a rajzfilmeket, meséket, beszélnek róla és tudjuk: a tiltott gyümölcs mindig nagyobb vágyat kelt a gyermekben, annál jobban fogja érdekelni. Inkább próbáljuk korlátozni, hogy mit, mikor és mennyit tévézhet a gyermek, vagy inkább időnként egy-egy jobb mozi mesét játszunk le neki. Eleinte próbáljunk meg együtt megnézni minden mesét, így, ha a gyermek megijed vagy kérdése van, azt megbeszélhetjük vele. Később a kedvenceket már felügyelet nélkül is nézheti. A lényeg: kontrolláljuk, szabjunk határokat, melyeknek nem kell kőbe vésettnek lenni, kössünk kompromisszumot a gyermekkel és kínáljunk neki alternatívákat TV nézés helyett (szabad levegőn mozgás, közös játék, meseolvasás). A filmekben látható agresszió hat a gyermekre, ami nem azt jelenti, hogy egy az egybe leutánozza, de mindenképpen negatív hatása van. Ezért kell felügyelni.
Akit bővebben érdekel a mesék világa, annak ajánlom Bruno Bettelheim: „A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek” c. könyvét.
